AUTIZMUS – a beteg bezárul saját világába

AUTIZMUS – a beteg bezárul saját világába

Saját világuk foglyai

Gyermekkori autizmus – az én-fejlődés zavarainak egyik korai formája.

Nem vesz fel kapcsolatot, bezárul, befelé fordul, nem tud alkalmazkodni, szemkontaktust kerül, megszólításra nem reagál, nem használ személyes névmást, főként önmagával beszélget, környezetváltozásra rosszul reagál, nincsenek mimikai megnyilvánulásai.

Korai formája:

Csecsemőkorban, hiányoznak az érzelmi reakciók, az anya megfogása, a testi ragaszkodás jelei, környezete iránt nem érdeklődik.

Kisgyermekkor: Anyjával sajátos szimbiózisban él: az anya a gyermek rabszolgája, egyetlen kapcsolata. A gyermekben nem alakul ki az én-élmény. Beszéde primitív: nem fogalmaz személyesen, pl. enni kérek helyett: enni. A beszédet nem használja jelzőrendszerként.

Nem ismeri fel a személyeket, az iskolában is elkülönül, közönyös. Zavarok vannak a nemi szerepvállalásban is. Számfogalma, matematikai képessége egy darabig jól fejlődik, rajzon személyeket nem ábrázol.

Okok:

Családszerkezetben találhatók, többnyire intelligens, de érzelemszegény és humortalan szülők gyermekei (Bosch 1970.).

Biológiai hajlamosító: az idegrendszer ingervédő gátjának (barrierjének) túl erős szintje + családi hatás.

Bettelheim: érzelemszegény családi milliő, mint ok, + idegrendszeri alaptípus = autizmus.

Tinbergen (Nobel-díjas állatviselkedés-kutató): az autizmus olyan körülmény kiváltotta állapot, melyben a gyermek a másik ember közeledését támadásként éli meg, ezért saját „védőburkába” menekül. Tinbergen gyógymódja a „szelidítésnek” nevezett terápia: lassú és fokozatos érintéses közelítés szemkontaktus nélkül, sokszor ismételve. Később szemkontaktus + tagolatlan hangérintkezés (pl.: huhu). Ez a „tapogatásos játék” kibontja a gyermeket.

A „sündisznó dilemma”:

S. Bellak szkizofrénia elmélete a betegséget a sündisznó dilemmával magyarázza (sündisznók összebújnak – nem jó, mert szúr a tüske, távolodnak – akkor fáznak: nehéz megtalálni az optimális távolságot).

A beteg képtelen megtalálni ezt a távolságot, mert egyszerre törekszik a közelségre és a távolságtartásra is, és ez pusztító hatású.

A tanulás zavarai:

1. A percepció zavarai.

2. Motoros működési zavarok – hiperaktivitás.

3. A kognitív funkciók zavarai.

4. A beszéd és a kommunikáció zavarai: dadogás, elektív mutizmus.

Hatéves kor – változás – „én” központúság megszűnik. Örömelv helyett realitáselv. Ösztönénből az ego. A gyermek a realitáshoz igazítja szükségleteit, vágyait. 6-10 éves kor latencia-periódus, ego-funkciók: percepció, figyelem, emlékezet, gondolkodás fejlődése – a tanulás.

Tanulási zavar: ép értelem, érzékszerv – kulturális, gazdaságilag hátrányos helyzetű gyermek, egy vagy több tanulási képesség hibás működése miatt nem tud megfelelni 1 vagy több tárgyból a minimumkövetelményeknek.

- magatartási zavarok

- figyelemdeficit.

Percepció zavarai:

a) diszlexia: olvasás-írás elsajátításának zavara.

Vizuális szféra: betűcserék, vizuális zónás nehézsége, vizuális figura – háttér probléma.

Auditív szféra: hallási diszkrimináció zavara. Hallási figura – háttér probléma.

taktilis és kinesztétikus percepció zavara: térviszonyok: betűk, szavak méretezése, íráskép sérül. Fejlesztése – aktív motoros tanulás. A hibás neurológiai fejlődés oka: a cerebrális dominancia hiánya. Hátránya: tanulási nehézség, olvasási – írási problémák miatt.

Fontos: az iskola előtti felismerése, fejlesztése.

b) Motoros működési zavarok: hiperaktivitás – a leglátványosabb, legtöbbet vizsgált probléma – döntő súllyal a fiúkat érinti. 5-6 éves kortól diagnosztizálható. Legalább 2 tünetnek lennie kell: megállás nélkül futkározik, a helyiség bútorait mászókának használja, képtelen egy helyben ülni, még ültében is mozog, alvás közben is mozog, mindig úton van, mintha fel lenne húzva.

Az impulzivitás regisztrálásához 3 tünet megléte kell: előbb cselekszik, mint gondolkodik, gyorsan és sokszor átvált egyik cselekvésből a másikba, képtelen jól megnevezni a dolgait, sok ellenőrzést igényel, nehezen várja ki a sorát (legalább 3 tünet).

A figyelem zavarának tünetei: gyakran nem tudja befejezni, amit elkezdett, nem figyel oda, figyelme könnyen elterelődik, képtelen koncentrálni, játszása nem tartós (legalább 3 tünet).

A hiperaktivitás az iskolában válik feltűnővé, a verbális viselkedésben is megnyilvánulhat.

Két típusa: - szituatív (helyhez kötött): enyhébb tünetek, csak meghatározott helyzetben,

- valódi (tulajdonságból adódó).

A szituatív esetében szülői vagy nevelői intolarencia van. Következmény: gyermekben: önértékelési zavarok, dac, gyűlöletreakciók, szülő-gyermek viszony romlása, nem engedelmeskednek kérésnek, szabálynak. (Dopamin hiányos működése – az izgatószerek nyugtatóhatást gyakorolnak rájuk.)

Másik elmélet: ingerkereső magatartás, állandó ingeréhség. Többségüknél veleszületett, kisebb része: agysérülés, neurológiai betegség (családban alkoholizmus, antiszociális magatartás, hisztérikus anyák, genetikai tényezők). Agresszió társuló probléma: veleszületetten vagy dacreakcióként. A serdülőkorra csökken a motoros nyugtalanság, a figyelemzavar marad.

c) A kognitív funkciók zavarai:

Figyelemzavar (hiperaktivitás nélkül), nehezen különíthető el a lustaságtól, folyton elkalandozik, nincs jelen – tanulási zavar, előfordul a figyelem szelektivitása, figura-háttér probléma, a fontos és mellékes ingerek szétválasztásának képtelensége.

Kognitív stílus: reflektív: impulzív. Tanulási zavarhoz vezethet. A környezeti ingerek felfogása és lereagálásuk.

Reflektív: lassú, óvatos reagálás feladathelyzetben.

Impulzív: rápillantanak, kapásból válaszolnak, tévednek, gyengébben teljesítenek. Viselkedésük váratlan, kiszámíthatatlan lehet. Tanulási zavar, gyenge iskolai teljesítmény társul hozzá. Deviáns csoportok felé orientálódik. Kudarcok sorozata.

Tanulási zavar: emlékezés zavara – a tárolás mélységétől függ. Gyenge emlékezeti teljesítmény.

A konkrét feladati szinten jobbak, mint az absztrakt gondolkodásban.

A környezet meg nem értése miatt – kóros szocializációs folyamat – perifériára sodródás. A megoldás: a korai felismerés, korai szűrés.

d) A beszéd és kommunikáció zavarai:

Korai anya-gyermek kapcsolat – megindul a kommunikáció, információcserék, majd a beszéd fejlődése, belső nyelv, receptív nyelv: még nem tud beszélni, de már érti, amit mondanak (egymásra épülő fejlődési fázisok), expresszív nyelv: beszédben kommunikál.

Első szakasz: 1-2 éves kor: de 3 évig jó. Lányok előbb kezdenek beszélni. Ha a beszéd 3 éves korig nem indul el, baj van!

A beszédfejlődés zavarainak 3 típusa:

- amikor nem indul meg a beszéd 3-4 éves korban,

- kortársaihoz képest jóval alacsonyabb szintű, agyi károsodás, halláskárosodás, enyhe-középsúlyos értelmi fogyatékos, tanulási zavarral küzdők.

- szerzett beszédzavar: normál fejlődés után hirtelen leáll – baleset, súlyos személyiségzavar.

Óvodáskor: elmosódott, rosszul artikulált beszéd, hibás hangképzés (bébinyelv, gügyög a szülő). Logopédus segíthet.

Dadogás: a beszéd folyamatossága sérül – több a férfi (4-szer)

- tónusos dadogás – szótagismétlés

- klónusos dadogás – 1-1 hang kimondása okoz görcsös erőfeszítést. A dadogók átlagos vagy átlag feletti értelmi képességűek, általában 2-7 éves korban jelenik meg, éneklés és suttogás során nem fordul elő. Feltételezzük, hogy a kommunikáció zavara, logopédus + pszichológus.

Bloodstein – a dadogás kiváló kutatója – a dadogás anticipációs küzdelem – a dadogó elővételezi a kudarcot és a feszültség valóban megakasztja a beszédet. Legfontosabb feladat: a szorongás kezelése. A gyermek lekerülő magatartása – szavakat, beszédhelyzeteket, kapcsolatokat kerül el.

Elektív mutizmus (suttogó kommunikáció): legrejtélyesebb kommunikációs zavar, ritka rendellenesség, csak intim családi légkörben hajlandó beszélni, beiskolázás probléma, füzet alapján lehet értékelni vagy magántanuló, idegen környezetben félénkek, visszahúzódóak, izoláltak. Lányoknál gyakoribb. Kóros elhárítás, célja a szorongás elleni védekezés. Terápiája nehéz és hosszadalmas.

Neurózisok: erős, nyilvánvaló szorongás, akadályozza az életvezetést. (Lelki betegségek W. Qullen).

Manifeszt szorongásos rendellenességek:

A szorongás nyilvánvalóan jelen van, a gyermek átéli. Szeparációs teljesítmény, generalizált szorongás és a „pánik betegség”. Az óvodába menet az első szeparációs élmény: az anyától való elválás. Ha tartós marad: fejfájás, hasmenés, rosszkedv, visszahúzódás, a probléma a szülőtől való elszakadás (halálfélelem), alvási zavarok, kölcsönös függőség – szülő-gyermek – ambivalens kapcsolat.

Teljesítményszorongás: az iskolában jelentkező magatartászavar. 6. hónap körül jelentkezik először a szeparációs szorongás (idegen miatt). Anna Freud – félelem a szeretet elvesztésétől, ez az élmény kapcsolható a teljesítményszorongáshoz – megmérettetés, siker utáni vágyakozás, kudarc elkerülése. Több az elsőszülött és a leány. Átlagos intelligenciájú és magas intelligencia szintű szorongó gyermek.

A generalizált szorongás: folyamatosan jelen van a szorongás. Állandó kételyek, aggódás, önértékelési zavarok, fizikai zavarok, a közösségbe nehezen illeszkedik, Freud szabadon lebegő szorongás. Háttér: szeretetmegvonásos büntetés, sok a kudarc.

A szorongásroham (pánikbetegség): váratlan roham, halálfélelem. Néhány perctől fél órás is lehet, biológiai jelek hamis értelmezése, klasszikus szorongásoldó terápia.

Kóros védekezési módok: a fóbia (zárt tér, kézmosás, közönséges fóbia – magasságtól félelem). Szociális fóbiák: nyilvános szereplés, iskolafóbia. A kényszer: obszesszió – kényszeres gondolkodás. Kompulzió - kényszeres cselekvés. Legtöbbször együtt jelentkezik.

A társas lét normáitól eltérő magatartásformák a deviáns magatartásformák: kialakulásában az egyén múltja, fejlődéstörténete játszik szerepet: végzetes önbüntetés, öngyilkosság, út a kriminalitás felé: serdülőkor – szökés, csavargás, lopás, bandázás, csoportbűnözés, erőszak formái, vagyoni és életellenes cselekmények.

Okai: az anyakapcsolat hiánya, zavara, a családi értékzavar, nevelésmód, az azonosulási folyamat törései, zavarai, család belső patológiája, jutalmazási módok torzulása, tágabb környezeti hatások, kortárscsoportok.

Szemantikai debilitás: érzelmi jelentésátélési fogyatékosság.

Morális fogyatékosság: a személyiség érzelmi alapjainak hiányossága.

A deviáns magatartású fiatalok a kisebb gyermeklétszámú családokból kerülnek ki, egykék. A testvérkapcsolatok a testvéri szolidaritás, testvérhelyzeti alkalmazkodás jelentős szocializációs tényező. Előnyösebb a többgyermekes családhelyzet, a kollektivitás, a morális motívumok kialakulásában.

Serdülőkor: a magányos fiatal veszélyhelyzetbe kerül, galerikhoz csapódhat, ha a szülő magára hagyja, antiszociálissá válhat.

Okok: családi értékek hiánya, magányosság, menekülésvágy, nincs hátország. Veszélyeztetettek!

A gyermek durva bántalmazása – abuzus.

Kettős színjáték – amikor a szülők kifelé idilli képet mutatnak, de súlyosan bántalmazzák gyermeküket.

Kockázati tényezők: stressz. munkanélküliség stb. Patológiás karakterű szülő, deviáns szülő.

Oka: a szülő-gyerek rossz, hibás kapcsolata.

Bántalmazott gyerekek: agresszivitás, hiperaktivitás, erőszakos elemek. A gyermek passzívvá, visszahúzódóvá válik.

Bántalmazás:

- fizikai bántalmazás: (égetés, ütés, vágás, falbaverés, rúgás…)

- fizikai elhanyagolás: (nem ad enni, nem fűt, nem öltözteti az időjárásnak megfelően)

- szexuális bántalmazás: (minden olyan, amikor szexuális ingernek használják)

- érzelmi bántalmazás: a gyereket érzelmileg bántják: terrorizálás, folyamatosan fenyegetik, megalázzák, kigúnyolják, lekicsinylik, korrupcióra kényszerítik: koldultatják, betörésre kényszerítik

- érzelmi elhanyagolás: az ő fejlődéséhez szükséges hátteret nem adják meg neki (halálra éheztetik).

Öngyilkosság veszélye és szexuális zavarok:

Az öngyilkosság veszélyét empátiás megértés alapján lehet felismerni (orvos, pszichológus, pszichiáter). A nem-verbális kommunikáció is jelzi ezt, s az öngyilkosjelölt magatartásában kettősség van: nem akar élni, de jelzi, hogy tartsák vissza szándékától. Sok orvos ezt nem ismeri fel. Az empátia segít a visszatartásban, a végrehajtástól való eltérítésben. Terápia-család segítsége.

Szexuális zavarok: az okok kiderítéséhez empátia kell. A szexuális panasz összefügg az egyén személyiségének történeti fejlődésével, és a hiányos, torz kommunikációval a párkapcsolatban. Az empátiás megértés alapján az orvos eldöntheti, hogy milyen kezeléseket ad.

Az orvos-beteg viszony: szakáganként más, ezért az empátiára nincs mindenütt szükség. A kórházi súlyos beteg ellátása empátiát igényel, ugyanúgy a lelki betegek, a krónikus betegek is.

A pszichológusok munkája:

A pszichológus a viselkedéssel és pszichológiai vagy pszichofiziológiai funkciókkal foglalkozik. Munkája egy része tudományos jellegű. Egyes pszichológiai munkakörökben közvetlenül foglalkoznak a gyógyítással, más helyeken tanácsadást végeznek.

Munkájukban fontos a beleélés, klienseikkel egyenrangú viszonyt kell kialakítaniuk. Pszichoterápiát akkor végezhetnek, ha megfelelően képzettek, és gyakorlattal rendelkeznek.

Érzelmi, kognitív vagy viselkedési változásokat előidéző kommunikációs módszereket kell használniuk huzamosabb időn át, mélyrehatóan, és pontosan meghatározott terápiás célkitűzések alapján.

Fogyatékosok Esélye Közalapítvány:

A közalapítvány célja a fogyatékos személyek esélyegyenlőségének, társadalmi integrációjának elősegítése, a rehabilitációjukban közreműködők tevékenységének összehangolása, és a tevékenység megismertetése, a rehabilitációs célú átképzések támogatása, szervezése.

100/1999. (XII.10.) OGY határozat az Országos Fogyatékosügyi Programról

Az Országgyűlés a fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról szóló 1998. évi XXVI. törvény 26. §-a alapján benyújtott Országos Fogyatékosügyi Programot megtárgyalta és elfogadta, amelynek alapján a fogyatékos személyek esélyegyenlőségének megteremtéséhez szükséges intézkedések megalapozása érdekében a következőket határozza meg:

A Program tartalmazza a fogyatékos személyekre vonatkozóan az Egyesült Nemzetek Szervezete és az Európai Unió dokumentumaiban előírt standardok elérését célzó hazai jogharmonizációs intézkedések szükségességét, hogy az a fogyatékos emberek teljes társadalmi egyenrangúságát biztosítsa.

A Program alapvető elve: a fogyatékosságot okozó balesetek és betegségek megelőzése.

A normalizáció elve: minden fogyatékos számára életminták és hétköznapi életfeltételek váljanak elérhetővé.

Az integráció elve: a fogyatékos emberek kapcsolatot létesíthessenek és kapcsolatokat tarthassanak fenn más emberekkel és a társadalmi, gazdasági intézmények legszélesebb körével. Az érintkezés feltételeinek biztosítása (közlekedés, akadálymentesítés, szállító szolgálatok, távközlés, jelnyelvi tolmácsok, olvasható információk).

Az önrendelkezés elve: megmaradt képességeik és lehetőségeik keretein belül szabadon rendelkeznek életük alakításáról.

A hátrányos megkülönböztetés tilalmának és az előnyben részesítés kötelezettségének elve: fogyatékos személy nem részesülhet hátrányos megkülönböztetésben, sérelmes elbírálásban, kirekesztésben.

A rehabilitáció elve: érdemi erőfeszítéseket tehessenek állapotuk és képességeik javítására.

A személyhez fűződő jogok védelmének elve: gyámság, gondnokság.

33.

Fogyatékosok Esélye Közalapítvány

A Közalapítvány célja a fogyatékos személyek esélyegyenlőségének, társadalmi integrációjának elősegítése, a rehabilitációjukban közreműködők tevékenységének összehangolása és a tevékenység megismertetése, a rehabilitációs célú átképzések támogatása, szervezése.

Országos Fogyatékosügyi Tanács

Az Országos Fogyatékosügyi Tanács a fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról szóló 1998. évi XXVI. törvény alapján jött létre, azzal a céllal, hogy segítse a Kormányt a fogyatékosüggyel kapcsolatos feladatainak ellátásában:

Az 1999. január 19-én megalakult Tanács feladata, hogy

- a fogyatékos személyeket érintő jogszabályok tervezeteit véleményezze,

- e csoportra vonatkozó döntésekre, programokra, jogi szabályozásra javaslatot tegyen,

- ügyeiket érintő tevékenységek koordinálásában részt vegyen,

- a fogyatékos személyek élethelyzetének alakulásáról rendszeresen tájékoztassa a Kormányt és

- kísérje figyelemmel az Országos Fogyatékosügyi Program végrehajtását.

Legjelentősebb munkája az Országos Fogyatékosügyi Program megalkotásában való részvétel. A program végrehajtásához középtávú intézkedési terv készült, amely ütemezi és konkrétan megfogalmazza a feladatokat és a felelősöket.

2 szélsőséges terület kiemelése

Korai fejlesztés, gondozás:

A gyógypedagógiai ellátás mindkorábbi megkezdése érdekében végzett tevékenység (korai felkutatás, speciális terápia, szülői tanácsadás, elsődlegesen: játékra tanítás, beszédfejlesztés, mozgásfejlesztés, figyelemfejlesztés).

Képzési kötelezettség:

Fejlesztő felkészítés a tankötelezettség időtartama alatt a súlyosan fogyatékos gyermekek számára.

Szegregált képzési forma:

Pozitív diszkriminációval a gyermekek tankötelezettségüket a fogyatékossági csoportnak megfelelő iskolákban, tagozatokon teljesítik.

Integrált nevelés-oktatás:

Sajátos nevelési igényű gyermekek és többségi társaik együttnevelésének folyamatjellegű gondolkodási és cselekvési iránya.

Az integrált iskoláztatás főbb típusai:

- a lokális integráció (közös épület, nincs kapcsolat a gyermekek között),

- a szociális integráció (elkülönített foglalkozások, de tervezett, közös szabadidős program),

- a funkcionális integráció (közös tanulás).

Az utóbbi lehet teljes időtartamában együtt van kortársaival, és részleges, amikor csak annak egy részében van jelen.

Sajátos forma a fordított integráció, amikor a speciális iskola vesz fel nem fogyatékosokat. Az integrációt általában a kedvező feltételeket biztosító ún. inkluzív óvodában vagy az iskola-előkészítés szintjén kezdik el, de előfordul a speciális iskolából való áthelyezés is.

9. AZ ISKOLAI NEVELÉS SPECIÁLIS KÉRDÉSEI

Az oktatásügy erőfeszítései az esélyegyenlőségre, de nem tudta feltartóztatni. Elitképzés, iskolai mentálhigiéné, károsodott, hátrányos helyzetű gyerekek korrektív fejlesztése.

1. sajátos nevelési igényű gyermekek; értelmi, mozgás, süket, beszéd, autisták, súlyos magatartászavar, dyslesek stb…

2. tanulási nehézséggel küzdő tanulók; nem értelmi fogyatékosok

3. magatartási zavarok miatt problémás tanulók

4. kivételes képességűek, a tehetségesek – átlagosak, messze túlhaladó teljesítmények (intellektuálisak, művészi, pszichomotoros és vezetői tehetség)

Esélyegyenlőség, prevenciós személet, egyéni fejlesztés, habilitáció, rehabilitáció, tehetséggondozás. A fejlettséghez igazodó beiskolázás. A nevelési tanácsadó, szakszolgálatok szerepe. Törvényi szabályozás.

A nehezen kezelhető gyermekek: a tanulási nehézséggel, magatartási zavarral küzdő tanulók.

Tanulási zavar: ép értelem, érzékszerv, kulturális, hátrányos helyzetű gyermek, egy vagy több tanulási képesség hibás működése miatt nem tud megfelelni 1 vagy több tárgyból a minimumkövetelményeknek.

Oka lehet: magatartási zavarok, figyelemdeficit, stb.

Tanulási zavarral küzdők: tanulási nehézséggel küzdők (diszek, figyelemzavaros, beszédhiba) (hosszabb betegség, családi ok, szociális, nyelvi)

Magatartási: regresszív (visszahúzódó) és depresszív tanulók, ellenséges, agresszív és inkonzekvens viselkedésű tanulók, engedetlen, kötekedő, támadó, hiperaktív.

A fejlődésben gátoltak (fogyatékosok): speciális nevelési szükségletek

Akiknek IQ-ja elmarad az átlagostól, az életkori populáció kiszámított középértékétől értelmi fogyatékosnak minősül. Különleges bánásmódot igényelnek.

- tanulásban akadályozottak:

- értelmileg akadályozottak:

- beszédben akadályozottak: súlyos beszédzavar

- látássérültek: vakok, gyengénlátók

- hallássérültek: nagyothallók és siketek

- mozgáskorlátozottak: mozgás-, testi fogyatékosok

- viselkedés és teljesítmény-zavarral küzdők

- autisták

- halmozottan fogyatékosok

- súlyosan és tartósan akadályozottak a nevelési, tanulási folyamatban; (dysek, káros hyperkinetikus, stb. zavar)

A kiemelkedően tehetségesek:

A zsenialitás is rendellenes, de nem szorul gyógyításra.

A kivételes képességűek:

1. intellektuális, különböző tudományterületeken kimagasló; matematikai, fizikai, nyelvi tehetség

2. művészi (képzőművészeti, zenei, írói, rendezői) tehetség

3. pszichomotoros (sport, tánc, pantomim, kézügyességet igénylő terület) tehetség

4. szociális (vezető, szervező, irányító) tehetség

Új gyermekkép: öntörvényű lény, különféle szükségletekkel, melyek kielégítetlenségéből bajok származnak.

Az iskola vegye figyelembe ezeket a szükségleteket!

Megjelentek a megengedő iskolaformák: előtérben a fejlődés gondolata.

Révész György: AZ ISKOLAI BÁNTALMAZÁS

Az erőszak világa:

Napjainkban az erőszak univerzális jelenség.

Remschmidt: Az erőszak ciklusai (1993.)

- a kontrollvesztés agressziója (spontán agresszió, ahol az agresszió a vezető tünet)

- agresszió, mint stratégia (racionális agresszió, büntető, nevelő, védekező agresszió, legitim, ezért veszélyes következményekkel járhat)

- strukturális agresszió (intézményekben, szervezetekben, törvényekben, magatartási előírásokban fejeződik ki.

A durva atrocitások célpontjai vagy elkövetői sokszor gyerekek – egyre gyakoribb az általuk elkövetett erőszak – ami mintája lesz a cél elérésének.

Remschmidt szerint:

Az iskolai erőszak formái között ma már ritka a tanárok, gyerekek elleni agressziója, gyakoribb a tanulók vandalizmusa az iskolával, iskolai tulajdonnak szemben.

A régi nevelésben a fegyelmezés: verés.

Ma: a verés, megszégyenítés, kirekesztés bántalmazásnak minősül.

A gyermekbántalmazás fogalmának kialakulása.

Mi az oka a rideg kegyetlenségnek, bánásmódnak?

De Mause (1976, 1982.) Szabolcs (1990.)

Szülők 3 fő reakciómódja:

A gyermek a szülő tudattalan projekcióinak tárgya (elcserélt gyermek, eredendő bűn, gyermekek megölése).

A szülő gyermekeiben saját gyermekkora felnőtt figuráit látja. Gyermekek nyújtanak szüleiknek érzelmi biztonságot – paradoxon.

A szülő megérti és kielégíti gyermeki szükségleteit. A szülő képes beleélni magát gyermeke lelki állapotába.

’40-es évek:

Először jelent meg a fogalom, publikációk (kórházi kezelés során)

Caffey – első tanulmány 1946. (radiológus)

1962. – Kempe – „vert gyerek szindróma” – de még szkepticizmus övezte.

Szűk meghatározás: szülők által okozott atípusos sérülések.

Tág meghatározás: bármely, normál fejlődést akadályozó, de elkerülhető bánásmód.

Koers szerint: minden erőszakos interakció, amelynek során a gyermeket elnyomják, korlátozzák.

Fontos lépés volt a fogalom kiterjesztése:

- fizikai bántalmazás

- szexuális bántalmazás

- érzelmi elhanyagolás.

’60-as évektől jelentős kutatások indultak, különösen a következményekre, a kezelés stratégiáira, az áldozat és elkövető karakterére.

A leggyakoribb hatások: szorongás, félelem, depresszió.

Fizikális tünetek: sérülések, terhesség, iskolai eredetű problémák, tanult tehetetlenség, agresszív és antiszociális viselkedés, visszahúzódás, pszichopatológiai tünetek, szexuális problémák, alacsony önértékelés, interperszonális kapcsolatok zavarai.

Fizikai bántalmazás:

Gyermek halála, agyi károsodás, mentális retardáció, tanulási nehézségek, az élet élvezetének képtelensége stb.

Szexuális bántalmazás:

Conte: a kényszerített, megtévesztéssel vagy erőszakkal elért szexuális viselkedés kiskorú és felnőtt személy között. Pornográfia, exhibicionizmus, voyerizmus, simogatás.

Hatásai: félelem, szorongás, depresszió, iskolai nehézségek, düh, gyűlölet, szökések, bűnözés, későbbi szexuális alkalmatlanság.

Érzelmi bántalmazás:

Rejtettebb, következményei súlyosak.

- izoláció – a felnőtt megakadályozza a normális társadalmi kapcsolatokat,

- visszautasítás – nem fogadják el,

- mellőzés – a szülő elérhetetlen,

- megfélemlítés – bármely módon előidézett félelemteli légkör,

- szégyen – amikor ártatlan,

- meggyanúsítás -

A gyermekbántalmazás hatásainak közvetítő mechanizmusai:

1. A gyermek életkora a bántalmazás idején. Minél fiatalabb az abúzus idején, annál sérülékenyebb.

2. A bántalmazó személlyel való kapcsolat – szoros kapcsolat – komolyabb negatív következmények

3. A fenyegetés szintje, súlyossága – fenyegetés, kényszer, erőszak, folyamatos fenyegetés.

4. A gyermek családjának emocionális klímája, intergenerációs bántalmazás – generációkon keresztül folyó bántalmazás, alkalmatlan gyermeknevelési minták, szociális inkompetencia.

5. A gyermek mentális és emocionális egészsége – a gyermek jó pszichikai egészségi állapotban jobban megküzd a károsító tényezőkkel.

6. A gyermek bűnösség-érzése – ha a gyermek kellemes tapasztalatokat szerez az aktus során, felelősnek érzi magát.

7. Az áldozat neme – vitatott!

A szülők reagálása a gyermekek áldozati szerepére:

A nem bántalmazó szülők, akik hisznek nekik, tudnak segíteni, ha nem hisznek, fokozzák a traumatikus hatást.

A gyermekbántalmazás felismerése:

Elsősorban orvosi feladat. Ismétlődő, súlyos fizikai bántalmazás esetén fordulnak orvoshoz. Nehéz felismerni: szakemberek közti együttműködés hiánya, pereskedéstől, eljárástól való félelem, bizalmatlanság, információhiány.

A terápia alapelvei:

- segítse a gyermeket, a következmények feldolgozását,

- megelőzze, hogy szülőként bántalmazóvá váljon,

- védje a további bántalmazástól,

- erősítse a családot, segítse a szülőket nevelési módszereikben.

A bántalmazó személy változtatása, egyéni támogató pszichoterápia, tréningek, csoportterápia.

Megelőzés:

Professzionális és segítő közösségek, szolgálatok. Prevenciós programok: szülő-gyermek tréning, stressz-csökkentés. Gyakori a célszemélyek ellenállása. Iskolai prevenciós komplex programok: tanulók – szülők – tanárok.

A szocializáció alapjai:

A szocializáció a társadalomba való beilleszkedés folyamata, melynek során az egyén megismeri önmagát, környezetét, elsajátítja az együttélés szabályait, a viselkedésmódokat.

Megtanulunk emberi módon élni és viselkedni!

A szocializációs folyamat: kiscsoportokhoz kötött.

Mikromiliő: az a társas mező, amelyet együtt élő, összetartozó személyek alkotnak.

Az itt kialakuló kapcsolatok jellegzetessége a személyesség és a szocializáció, tágabb értelemben: az egész életet átszövő folyamat.

Legdöntőbb az a periódus, amikor a társas viselkedés alapjait alakítjuk ki – gyermekkori szocializáció. Kezdetek: a személyes „én” kibontakozásának történései. A szocializáció elsődleges műhelye: a család, az anya.

Óvoda, iskola: a szocializációs tér növekszik, a családon kívüli közvetítő rendszerek, elsősorban kortárscsoportok jelentősége.

Kommunikációs eszközök: a nyelv – a másik ember megértése, tudatos ön- és környezetszabályozás eszköze.

Anyagi-technikai kultúra. Sajátos emberi tanulásmódok, tevékenységi formák fejlődése, a gyermek aktivitását, érdeklődését, kezdeményezőkészségét a személyes kapcsolatok indukálják, serkentik, szabályozzák. Kezdetben a családtagok, szülők, testvérek, majd a kortárscsoportok.

Az elsődleges szocializációs kiscsoport: a család

A család az egyén és a társadalom közti közvetítő kiscsoport. Elsődleges közvetítő társadalmi egység: a legkorábbi életszakasztól hat a fejlődő egyénre, az érzelmek, a kapcsolatok, viselkedési modellek mint diszpozíciókat (hajlamosító tényezők) továbbvisszük az életbe. Előkészülünk a társadalmi részvételre.

A család szocializációs funkciója többszintű:

- biológiai gondozás

- feltételek biztosítása a fejlődéshez

- meghatározott magatartási és szerepminták közvetítése

- a családon kívüli nevelés alapjainak megteremtése

Kétfajta, állandóan érvényesülő hatás:

- rejtett, spontán megnyilvánulások

- másodlagos, tudatosan irányított nevelési ráhatások.

A gyermek értékrendje, magatartásmódja megszilárdul. Primer, tapasztalásos, szociális tanulás.

Családi identitás. A család kettős vezetésű kiscsoport. Apa – instrumentális vezető – kifelé képvisel. Anya – expresszív-emotív (érzelmi) vezető – családi harmónia. Napjainkban szerepkeveredések, változások, kiegyenlítődések.

Apák részt vállalnak a gyermek ellátásban, anyák a létfenntartásban. A nők pályaválasztása csökkenti a családra fordított időt és lehetőségeket – családi szerepek, funkciók újra-elosztása, egyenjogúság, a kialakított belső kép is megváltozik. A család belső egyensúlya összeroppanhat.

Családi szerep: a benne élők problémáinak megoldása. A családi légkör rejtett vagy nyílt zavarai. A család egészsége a felnövekvő nemzedék lelki egészségnek döntő tényezője.

A társak szerepe az emberi fejlődésben:

Az emberi közösségtől elszakadók, izolációban növekedők, majd később visszakerülők nem tudnak teljes értékkel visszatalálni. Mikor éri a károsító hatás a fejlődő személyiséget? Minél korábban, annál kevésbé hozható helyre.

Az anya-gyermek kapcsolat zavarai:

Elutasítás: - túlzott aggodalmaskodás:

- nyílt:

- rejtett

Anya súlyosabb lelki zavara miatt. Érzelmi depriváció (megvonás).

Éretlen, fiatal anya vagy személyiségfejlesztésben elakadt nő. Gyermekében a nehézségek okozóját látja. Nem szoptatja, tárgyként kezeli a csecsemőt, aki síróssá, nyűgössé válik – testi, lelki fejlődés zavara.

Túlzott aggodalmaskodás: hátterében gyakran ellenséges indulatok – ebből anyai bűntudat, csecsemő testi zavarai – hasgörcs, hajfájás – anya szorongása (ekcéma).

Elkényeztető és büntető magatartás váltakoztatása (börtön) függőségi konfliktus.

Az anyahiány betegségek:

depresszió (levert lelkiállapot, búskomorság). Hospitalizmus (René Spitz) – beszűkült érdeklődés, kapcsolat elsivárosodása (csecsemőotthonok).

René Spitz: első 5 hónap anya nélkül – súlyos, helyrehozhatatlan károsodás. Közönyösek, mozgásuk lelassul, üres arckifejezés, nem lépnek senkivel kapcsolatba – később állnak, járnak, beszélnek.

Spitz szerint ez helyrehozhatatlan, de ma már másképp látjuk – megfelelő nevelő környezet segíthet, de a személyes kapcsolat az élet korai szakaszában nélkülözhetetlen.

A nevelésben felhasználható tanulságok:

A kivárás, korlátozás, türelem elsajátítása fontos. Elhibázott: a mindent megengedő nevelés. A jutalmazás és büntetés formái igen eltérőek a családokban: szerepet játszik a családminta (pl. testi fenyítés). A tettlegesség okai: szeretetlenség, túl fiatal szülők, kedvezőtlen családminta, személyiségzavarok, alkoholizmus. Szeretetmegvonással való fegyelmezés: kora gyermekkorban – egyenértékű a szülő elvesztésével. Mindig mindenkinek eleget kell tenni, hogy szeressék!

Hatásosak: a röviden fogalmazott tiltások, csak akkor szóljunk, ha a gyermek magatartása okot ad rá.

Jutalom. Túlvédő és túljutalmazó szülő – agresszív, követelődző magatartás alakulhat ki. Meghatározó és döntő: a gyermek számára nyújtott példa.

A felnőtti lét küszöbén:

Identitásváltozás a serdülőkorban: Kezdetben a család a viselkedési mintavétel bázisa, a kapcsolati mezők kitágulásával egyre több külső, környezeti élmény köti magához a gyermeket, alakítja a karakterét.

6. életév – családi védelem, biztonság mellett – társas kapcsolatok fejlődésének nagy fordulata – átpártolás. A társas érdeklődés a felnőttekről átterelődik a gyermektársakra, az azonos korúakra. A családi szocializációból – külső vonzalmak, kapcsolatok. Egykorú társakkal átélhető közös élmények csábítása.

A pubertáskori identitásváltás periódusa:

A gyermeki személyiség felnőtté válásának bevezetése. Ennek a család lehet az akadályozója, segítője. A gyermek személyiségére megreked-e infantilis minta, korán lezárul-e, vagy szabadon kibontakozik? Az identitást kulturális jelek is kifejezésre juttatják (frizura, ruha, fehér bot, egyenruha, szakáll, farmer, kozmetikai szerek).

Minél hangsúlyosabb az önkeresésé, a belső bizonytalanság, a valahová tartozás igénye, annál jobban hangsúlyozódik a kulturális jelekben megnyilvánuló identitás-labilitás. A serdülőkorban a leghangsúlyosabb az identitáskellékek használata, a dohányzás, a modern ruha, a hajviselet, a külső hangsúlyozása. A serdülőkor az utolsó nagy biológiai és lelki átalakulás. Új igények, zaklató erejű testi vágyak lépnek fel.

Új identitás kialakulásának útja:

1. A fantáziában éljük át az új képet magunkról.

2. Ennek külső kellékeit valósítjuk meg (frizura, ruha).

3. Az új külsőhöz illesztett viselkedésmódokat is begyakoroljuk, s azokat a külső visszajelentések szerint módosítjuk.

A serdülés – viharos átalakulási időszak.

A serdülő minden törekvése arra irányul, hogy felnőtté váljon, megszabaduljon a gyermeki szereptől (A nemi vágy). Környezettől, szülőktől való elfordulás, átmeneti bezárkózás, helykeresés a felnőttek világában, a szülőkapcsolat eddigi formájának felszámolása, a szülőkkel való egyenrangú viszony kialakítása.

Az önértékelés, az énkép átminősítésének folyamata testi, lelki, viselkedési változások – teljesítménylabilitás, indulatok, ügyetlen mozgás, belső, pszichodinamikai változás, elzárkózó visszavonulás, környezetété elviselhetetlennek érzi, az önkeresés nyugtalansága, a realitásérzék fellazulása karakterisztikus.

Eszköztelenül indul: fantáziája romjain ott a realitás, meg kell értenie a világot, önmagát. Önértékelése ingatag – milyen vagyok? milyennek látnak mások? A környezet véleményéből építi a „szociális én”-képet.

15 év: A tapasztalatok szerint a családi hatások a meghatározóak, majd az iskola, majd az egykorú társak.

17-18 év: Iskola, család.

A példa- és mintaválasztásban az egyetemi hallgatók többsége a szüleit tartja példaképnek. A serdülő nem a szülő ellen, hanem saját identitásáért harcol. Ilyenkor nagyobb a hajlam a különféle csoportokba belépésre, az ártalmas hatások iránti vonzódásra – itt szabad az, ami a családban tilos. Kiépülnek a társas viszonyok, megszilárdulnak a magatartásformák, intim kapcsolatok alakulnak.

A családi szocializációs folyamat első nagy eredménye a gyermek önkontroll képességének kialakítása. Másik a serdülő károsodásmentes átvezetése az ifjúkorba.

Az érett személyiség autonómiája 3 tényezőben jut kifejezésre: tudatosságban, spontaneitásban, intimitásra való képességben.

Tudatosság: önállóság a gondolkodásban, cselekvésben.

Spontaneitás: érzések, érzelmek szabad kifejezése.

Intimitás: tudatos, de taktikázástól mentes őszinteség az emberi kapcsolatokban.

Nevelői attitüdök összefüggése a személyiség fejlődésével:

A gyermek egészséges fejlődése szempontjából 4 feltétel:

1. Szülők kiegyensúlyozott kapcsolata, összehangolt nevelés.

2. Gyermek iránti szeretet, bizalom.

3. Biztonságot adó, erős, oltalmazó szülői magatartás.

4. A nevelésmód rugalmassága, mely a gyermekhez igazodik.

Nevelői attitűdök (1. tétel):

Emocionalitás és a nevelési folyamat vezetése szempontjából 4 alapvető nevelési forma:

Meleg-engedékeny attitűd: optimális lelki szabadság, kedvező kibontakozás
Hideg-engedékeny: modellkövető azonosulásra alkalmatlan, a kriminális, antiszociális felé vihet.
Meleg-korlátozó: konformista és önállótlan magatartás kialakulása.
Hideg-korlátozó: a hibás, neurotikus személyiségfejlesztés veszélyét rejti.

Autizmus: a beteg bezárul saját világába.

Saját világuk foglyai:

Gyermekkori autizmus – az énfejlődés zavarainak egyik korai formája. Nem vesz fel kapcsolatot, bezárul, befelé fordul, nem tud alkalmazkodni, szemkontaktust kerül, megszólításra nem reagál, nem használ személyes névmást, főként önmagával beszélget, környezetváltozásra rosszul reagál, nincsenek mimikai megnyilvánulásai.

Korai formája: csecsemőkorban: hiányoznak az érzelmi reakciók, az anya megfogása, a testi ragaszkodás jelei, környezete iránt nem érdeklődik. Anyjával sajátos szimbiózisban él: az anya a gyermek rabszolgája, egyetlen kapcsolata. A gyermekben nem alakul ki az énélmény. Beszéde primitív: nem fogalmaz személyesen, pl. enni kérek helyett: enni. A beszédet nem használja jelzőrendszerként. Nem ismeri fel a személyeket, az iskolában is elkülönül, közönyös. Zavarok vannak a nemi szerepvállalásban is. Számfogalma, matematikai képessége egy darabig jól fejlődik, rajzon személyeket nem ábrázol.

Okok:

Családszerkezetben találhatók, többnyire intelligens, de érzelemszegény és humortalan szülők gyermekei (Bosch 1970.).

Biológiai hajlamosító: az idegrendszer ingervédő gátjának (barrierjének) túl erős szintje + családi hatás.

Bettelheim: érzelemszegény családi milliő, mint ok, + idegrendszeri alaptípus = autizmus

Tinbergen: (Nobel-díjas állatviselkedés kutató): az autizmus olyan körülmény kiváltotta állapot, melyben a gyermek a másik ember közeledését támadásként éli meg, ezért saját „védőburkába” menekül. Tinbergen gyógymódja a „szelidítésnek” nevezett terápia: lassú és fokozatos érintéses közelítés szemkontaktus nélkül, sokszor ismételve. Később szemkontaktus + tagolatlan hangérintkezés (pl. huhu). Ez a „tapogatásos játék” kibontja a gyermeket.

A „sündisznó dilemma”:

S.Bellak szkizofrénia elmélete a betegséget a sündisznó dilemmával magyarázza (sündisznók összebújnak – nem jó, mert szúr a tüske – távolodnak, akkor fáznak: nehéz megtalálni az optimális távolságot. A beteg képtelen megtalálni ezt a távolságot, mert egyszerre törekszik a közelségre és a távolságtartásra is, és ez pusztító hatású.

A neurózisra hajlamosító családi tényezők:

1. „Csonka család” helyzet (férfi-nő minta hiányos), az identitás kialakulása zavart.

2. Nyílt vagy rejtett diszharmonikus családi miliő. A gyermek mint vigasz, vagy érzelempótló társ.

3. A szülő személyiségének rejtett zavara:

- agyonkorlátozó, domináló szülő

- saját megvalósulatlan vágyait akarja a gyermekkel teljesíttetni

- a maga hasonlatosságára akarja formálnia gyermekét

- a szülő az önmagától elutasított, elítélt vágyait vetíti ki a gyermekére. (Richter szerint ez a legsúlyosabb. Ilyenkor a szülő azt várja a gyermekétől, mit magától elutasított, pedig vágyott rá.)

Beiskolázásra kerülő gyermek: új helyzet – elbizonytalanodás, belső szorongás, a gyermek ellenállása, majd behódol az iskolai követelményeknek, de „jelzi”, hogy probléma van (rejtett lázadás). Zavarok – környezettel, szülővel, nevelővel – konfliktus.

Én-védő mechanizmusok.

Vágyak szembe kerülnek kettős akadállyal: 1. külső korlátozás 2. belső normák lelkiismereti szorítása.

Neurotikus paradoxon: Megoldhatatlannak látszó kínhelyzetet megszüntető viselkedés, könnyen rögzül, később hajlamos ugyanígy kezelni a kínos helyzetet, úgy alkalmazza, mintha nem volna képes érettebb viselkedésre.

Gyermeki neurotikus zavarok – felnőttek zavarai eltérnek, a gyermeké nem épülnek olyan mélyre, mint a felnőtteké. A gyermekkori zavarok mögött különböző súlyosságú személyiségzavarok vannak. Konfliktust jelző tünet megjelenik, nem mindig esik egybe a tünet jelentkezése és a traumatikus hatás, felismerésére akkor kerül sor, amikor nem úgy viselkedik, mint a hasonló korú gyermekek.

Gyermek kettős szorítása – kialakuló konfliktus belső (lelki) és külső (környezeti).

Szülők – ideális gyermekkép, amilyennek látni szeretnék, gyakran torzító projekciók (kivetülések).

Túl magas elvárások, ez kényszer a gyermek számára. A gyermek pszichés problémái tükrözik a család egyensúlyának zavarát. Kedvezőtlen, megbetegítő hatású családi helyzetek. Családi viszályokban a gyermek jár legrosszabbul.

Szocializáció és devianciák:

A társaslét követelményeitől és normáitól eltérő viselkedésformákat deviáns magatartásnak nevezzük. A közvélemény ereje kiközösíti azt, aki vét a normák ellen. Devianciák kialakulásában benne van az egyén múltja, fejlődéstörténete.

1. A végzetes önbüntetés

2. Út a kriminalitás felé

3. Menekülés a valóságból

Pl. Öngyilkosság – önpusztítás.

Előzménye: - kilátástalannak ítélt csődhelyzet.

Túlélőknek segítségnyújtás.

Személyiségjegyek: Infantilizmus, agybetegség, függő alárendelődő magatartás. Nem képes megfelelően kommunikálni, nem tud agresszív lenni másokkal szemben, fél a következményektől, büntetéstől, s ez a feszültség szembefordul vele, fokozott belső igények, teljesíthetetlen célok, kudarcok, szorongások, önvádolások, elégedetlenség, segélykiáltás, „cry for help”, majd teljes kilátástalanság, kétségbeesés és a tett. (családirtás)

Serdülőkori öngyilkosságok: elviselhetetlen feszültségek, kibontakozó elmebetegségek, maximalista szülő. Serdülő nem akar meghalni, csak „aludni” akar. Nem számol a veszéllyel, átéli fantáziájával saját halálát, teátrális öngyilkossági kísérletek.

1. A gyógypedagógia fogalmi rendszere

- hagyományok

- alapfogalmak

- tudományos megközelítések

Szakirodalom:

- Dr. Illyés Sándor (szerk.): A magyar gyógypedagógia hagyományai és alapfogalmai

- Mesterházi Zsuzsa: A gyógypedagógia mint tudomány

- Dr. Illyés Sándor (szerk.): Gyógypedagógiai alapismeretek Bp. 15-81. o.

- Mesterházi Zsuzsa (szerk.): Gyógypedagógiai lexikon ELTE GYFK Bp. 2000.

A MAGYAR GYÓGYPEDAGÓGIA HAGYOMÁNYAI 100 évre visszanyúló története

1. A fogyatékos ember elfogadása

gyógypedagógus csoport = sajátos embercsoport

A távolságtartás (a fogyatékosokkal) feladása, a velük való emberi közösség vállalása, az elfogadás. A közgondolkodás a gyógypedagógust jobb embernek látja a fogyatékosokkal való érintkezés, együttműködés, empátia miatt. A gyógypedagógus képes arra, hogy átlépje azt a határt, amit általában nem tudnak átlépni az emberek. Szánalom kérdése

A társadalmunk teljesítménycentrikus – a hátrány, a korlátozottság, a korlátozott teljesítő-képesség rossz társaság. A gyógypedagógus identitása, elfogadása, erkölcsi példanyújtása a fontos! Integráció kérdése.

2. A súlyosan károsodott gyermek fejleszthetőségébe, nevelhetőségébe vetett hit

tankötelezettség – hogyan változott, kiterjesztve a képzési kötelezettekre

A sérült gyerekeket először az egyházi intézmények vállalták, az első oktatók nem voltak pedagógusok, gyógypedagógusok. XIX. sz. végétől kialakultak az iskolák. Szegregált jellegük a XX. sz. közepéig fennmaradt. A sérült gyerekek iskoláztatása beépült a kötelező oktatás rendszerébe. Az iskolakötelezettség kiterjedt a sérültekre is. A súlyosan sérültek, halmozottan fogyatékosok iskoláztatása lassan alakult, egészségügyi intézmények vállalták. A középsúlyos értelmi fogyatékosok oktatása sem régi, néhány évtizede kezdődött.

3. A fogyatékosságügy rendszerszemlélete

A gyógypedagógiai felelősségvállalás a rendszerszemlélet szerint a gyógypedagógia önállósága viszonylagos. Csak akkor lehet hatékony, ha a szomszédos v. átfedő területekkel együttműködik. A gyógypedagógia mint tudomány rendszertanának kiépítése – orvosi, jogi, szociális szempontok figyelembevétele.

(Tóth Zoltán)

Mai álláspont: a gyógypedagógia nem lehet átfogó rendszer, olyan alrendszer, amely függ a társadalom más rendszereinek helyzetétől. Pl.: a fogyatékos gyerek ép gyerekekkel történő együttnevelésének nehézségei.

4. A neveléssel való gyógyítás

Korábbi felfogás: a nevelés és oktatás gyógyító hatékonyságú – innen ered a gyógypedagógia elnevezése is – a gyógyító nevelés.

A II. világháború után új utak a gyógypedagógiában: - nevelés gyógyító funkciója (Bárczi, Méhes, Gordosné) – másik része vitatja (Mihály, Lovász, Illyés).

Általában elfogadott az a nézet, hogy a gyógypedagógiai tevékenység a biológiai sajátosságokat nem tudja megváltoztatni, de az új terápiák esélyt adnak a helyreállításra, a sérülésekből fakadó korlátozottság megszüntetésére. Új számítógép-vezérlésű protézisek, elektronikus segédeszközök, új gyógyszerek is sokat segítenek.

A GYÓGYPEDAGÓGIA ALAPFOGALMAI

1. A fogyatékosság

A KT hogy foglal állást? Régi alapvető szakmai fogalom: visszafordíthatatlan sérülés, károsodás, defektus, érzékszervi fogyatékosság: hallószerv, látószerv károsodása

Testi, idegrendszeri tulajdonságok: látás, hallás, mozgás, beszéd, központi idegrendszeri tulajdonságok.

Lelki tulajdonságok: szenzoros, motoros, verbális, kognitív, érzelmi, önszabályozó működések, cselekvésszabályozási képességek tulajdonságai.

Cselekvési tulajdonságok: manipulációs, lokomóciós, megismerési, tanulási, szociális képességek, az ismeretek, a tudás tulajdonságai.

Szociális tulajdonságok: környezet, társas környezet életében való részvétel tulajdonságai.

2. A különleges bánásmódot igénylő gyermek

Az iskolai nevelés speciális kérdései, a tanulásban akadályozott gyermekek.

- az iskolai nevelés speciális kérdései

- a sajátos nevelési igényű gyermekek

- a tanulónépesség meghatározása

- a tanulási nehézség, zavar, akadályozottság fogalma, az enyhe értelmi fogyatékosság

- új gyermekkép a pedagógiában, gyógypedagógiában – a „másság” jelentése

Az empátia, proszociális viselkedés, segítségnyújtás

Szakirodalom:

- Dr. Illyés Sándor: Gyógypedagógiai alapismeretek

- Gaál Éva: A tanulásban akadályozott gyermekek az óvodában, iskolában

- Falus Iván (szerk.): Didaktika Bp. 418-422. o. és 427-442. o.

Az iskolai nevelés speciális kérdései:

- sajátos nevelési igény

- tanulási nehézség

- magatartási zavar

- kivételes képességűek, tehetségesek

- a sajátos nevelési igény fogalma

- a sajátos nevelési igénnyel kapcsolatos jogszabályok

- a tanulónépesség meghatározása: a populáció egészében legnagyobb mértékben a testi fogyatékosok, mozgássérültek, majd a tanulásban és értelmileg akadályozottak találhatók meg

Az eltérő állapot lehet:

- időszakos (törött kar, fülgyulladás, szülő elvesztése),

- állandó (agyi sérülés, hallási, látási, gerinc sérülés, súlyos emocionális zavarok)

A fogyatékos személyek létszámának felmérésére az 1990. évi népszámláláskor került sor, 368 ezer volt a számuk, ez a népesség 3,5 %-át tette ki.

Új gyermekkép a pedagógiában, a gyógypedagógiában, a „másság”.

Az empátia:

Pszichológiai értelemben szimpátia. Kommunikációs jelzések kellenek, erős emóciók. Minden embernek más az empatikus képessége. Eltérő kultúrákban nagyfokú különbség lehet. A természetes civilizációkban nagyobb fokú, szabadabb.

Az empátia szintjei:

A másik helyzetének átgondolása – ez az empátiás megértés alapja
A másik emberben rejlő érzelmek felismerése, megértése
Promotív, megmozgató, befolyásoló kommunikációjának értelmezése, promotív kommunikáció, proszociális viselkedés, segítségnyújtás
Érzelmi ellentmondások és kettőségek beleéléses megértése
A lelki folyamatok egyedi összefüggéseinek megértése (okok, következmények, indítékok)
A másik ember lelki folyamataiban rejlő történetiség megértése (múltba nyúló részletek, gyermeki élménymódok, előzmények)

Nagyon fontos, hogy hogyan viselkedik az empátiára törekvő ember (nyitott vagy hárító), milyen a kommunikációja, de ugyanilyen fontos a másik fél viselkedése (keveset közöl, félrevezet). A súlypont a beszéden van, a kommunikáció legfőbb eszközén.

A fogyatékosok:

A nem-verbális kommunikáció terén lassabban fejlődnek a súlyosabb értelmi fogyatékosok. A debilisek és a Down kórosok jól érzékelik a jelzéseket. Az érzékszervi fogyatékosoknál a szülők nagyobb szeretettel fordulnak a gyermek felé.

A „double-bind” (kettős kötöttség): kedvezőtlen érzelmi körülmények a gyermek fejlődésében, ellentmondásos szülői viselkedés. A szülő nem tudja, v. nem akarja a szeretetét kimutatni, de szavakban megpróbálja kifejezni. Mást mond verbálisan és a nem-verbális síkon.

Ez a gyermekben ellentétes benyomást kelt, s lassan leszoktatja a nem-verbális kommunikáció felhasználásáról, értelmezéséről. A szülő-gyermek viszonylatban sajátos paradoxon jön létre.

A civilizált társadalomban az empátia kevesebb szerephez jut, a kapcsolatok merevsége miatt.

Segít az empátia:

- az öngyilkosság veszélyének a felismerésében (nem akar élni, de jelzi, hogy tartsák vissza a szándékától)

- a szexuális zavarok okainak kiderítésében

- az orvos-beteg viszonyban

- a pszichológus munkájában és

- a pedagógus nevelő-oktató munkájában.

Gyermekbántalmazás felismerése: fizikai, szexuális bántalmazás, érzelmi elhanyagolás.

Új gyermekkép: XIX. sz. autonómia előtérbe kerülése, a differenciált fejlesztési ütem, a mikrovilág, az egyediség, a másság – Coménius, a tehetség védelme. A gyermek önértékelésének, autonómiájának védelme. A gyermek partnerré lép elő, iskolai, tanulói autonómia, az iskolareformok során. A múltbeli magas mérce, szigorú követelmények helyett XX. sz.: nevelés fontossága. Öntörvényű lény, különböző szükségletekkel, az intézményes nevelés vegye figyelembe. Előtérben a fejlődés gondolata, a másság, egyediség, tehetség. Prezentációs szemlélet, korrektív pedagógia korszaka, fejlesztő értékelés.

MÜNCHAUSEN, BY PROXY:

A gyermekbántalmazásnak egy speciális formája, új forma. Leginkább egyedülálló anyák tudatosan beteggé teszik a gyereket, tüneteket idéznek elő, rohannak az orvoshoz, elismerést akarnak, hogy jó anyák. Pozitív visszajelzést akarnak. Ezek az anyák felkínálják a gyereket az orvosnak, gyanús: ha kideríthetetlen betegségekről van szó, tudják az orvosi szavakat, együttműködnek.

Nevelési tanácsadó:

Feladata a beilleszkedési zavarokkal, tanulási nehézségekkel, magatartási rendellenességgel küzdő gyermek problémáinak feltárása, szakvélemény készítése, rehabilitációs célú foglalkoztatása a pedagógus és a szülő bevonásával.

Szakértői és rehabilitációs bizottság:

· Fogyatékosság szűrése.

· Vizsgálat alapján javaslat a gondozás ellátására, az ellátás módjára, a formájára, helyére, az ellátáshoz kapcsolódó feladatokra.

· Különleges gondozás, ellátás szükséges feltételei meglétének vizsgálata.

Országos Fogyatékosügyi Tanács:

Az Országos Fogyatékosügyi Tanács a fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról szóló 1998. évi XXVI. törvény alapján jött létre azzal a céllal, hogy segítse a fogyatékosüggyel kapcsolatos feladatainak ellátásában.

Az 1999. január 19-én megalakult tanács feladata, hogy:

- a fogyatékos személyeket érintő jogszabályok tervezeteit véleményezze,

- e csoportra vonatkozó döntésekre, programokra, jogi szabályozásra javaslatot tegyen,

- ügyeiket érintő tevékenységek koordinálásában részt vegyen,

- a fogyatékos személyek élethelyzetének alakulásáról rendszeresen tájékoztassa a kormányt, és

- kísérje figyelemmel az Országos Fogyatékosügyi Program végrehajtását.

Legjelentősebb munkája az Országos Fogyatékosügyi program megalkotásában való részvétel. A program végrehajtásához középtávú intézkedési terv készült, amely ütemezi és konkrétan megfogalmazza a feladatokat és felelősöket.

PROSZOCIÁLIS SEGÍTSÉGNYÚJTÁS ÉS VISELKEDÉS

Dr. Szilágyi Vilmos: Együttérzés, önzetlenség, felelősség

Antiszociális – proszociális viselkedés:

Közösségi, humánus, önzetlen, segítőkész, emberbarát, másokért felelősséget vállaló viselkedés.

Önálló kutatási irányzat, az antiszociális mellett. A kettőnek csak egymáshoz viszonyítva van értelme. Az antiszociális magatartás feltűnőbb.

Proszociális: apró udvariasságtól a hősies önfeláldozásig.

Udvariassági szokások, rituálék (hely átadása), de a hagyományok gyengülésével háttérbe szorult. Ahhoz, hogy erősödjenek – a nevelésre van szükség.

Lengyelország ’70-es évek: kutatásai – szociológiai pszichológiai széles perspektívában értelmezik. Proszociális motiváció jelentősége.

Németország – a szolidaritás mint tanulási cél – Richter.

A proszociális magatartás a szociális tanulás folyamatában sajátítódik el. Az empátiának van benne szerepe.

A mindennapi életben nem sokszor fordul elő ez a magatartás: segítünk egy rászoruló betegen, visszaküldjük az elvesztett értéket, de ha cselekedünk, egy másik ember jólétét segíti elő, bármit csinál, az a másikat pozitívan érinti, ez is proszociális viselkedés.

A viselkedés minőségét jelenti, az általános emberi motivációval szoros kapcsolatban áll – a mások javára való törődés.

Mikor segítenek az emberek egy válsághelyzetben?

Kitly Guravere – gyilkosság! Egy fiút hasba szúrtak egy gyorsvonaton – senki sem segített rajta, elvérzett, pedig a tettesek kimentek a kocsiból.

Egy 18 éves hivatalnoknő Bronxban, megerőszakolják, leütik. Kiszalad az épületből, segítségért. Nem segítenek, nézik, ahogy a tettes vissza akarja vonszolni az épületbe. Sok ember maradt tétlen.

A valóság: ha kevés ember látja: segít, ha sok: nem!

A válsághelyzet szemtanújának egy sor döntést kell hoznia, mi történik, hogyan viselkedjen.

3 dolgot kell tennie, mielőtt beavatkozik: észrevenni, hogy valami történik, felismerni, hogy válsághelyzetről van szók, s eldönteni, hogy vállalja-e a beavatkozást, személyes felelősségét.

Döntési fa: csak egyetlen ága vezet a beavatkozáshoz.

Ahol többen vannak együtt, kevésbé valószínű, hogy észreveszik a válsághelyzet előjeleit.

Kísérlet: egyedül v. csoportban töltöttek ki kérdőíveket. Az egyedül dolgozók 1/3-a, a csoportban dolgozók ¼-e vette észre.

A válsághelyzet eldöntése nem könnyű feladat: rendőr, a másik oldalon egy nő fut, utána egy pasas késsel, a nő sikoltozik, gyakran a körülöttünk lévők reakcióiból döntjük el, hogy szükség van-e segítségre. Nyugodt, közömbös, heves reagálás.

Újabb kísérlet: egy teszthelyiségbe vezették őket, a szomszéd szobában balesetet produkáltak, 70 % sietett a segítségére.

Az áthárított felelősség: a megosztása másokkal.

Zsúfolt autópályán úgy érezzük, majd mások segítenek, egy kihalt úton segítünk, mert más nem jár arra.

Nagyvárosban: túlterhelés, felületes ismeretségek, a terhek egy részét más résztvevőre hárítják át, a városlakó barátságtalan arcot mutat.

Elidegenedés a környezettől, a felelősségtudat beszűkülése. A városokban nagyobb a barátok-idegenek megkülönböztetése.

Válsághelyzet – kollektív bénultság – valaki biztos megtette az intézkedést. A nagyváros egyik szabálya, mások magánéletének tisztelete, mikor lépjen közbe a kívülálló – ha házastársak veszekednek – a be nem avatkozás normát hozta létre a nagyváros.

Szerepmagatartás a városokban, falvakban: Magyarország Kenesei, a városokban az emberek kevésbé segítőkészek.

A proszociális személyiségvonások: igen nehéz megragadni. A segítségnyújtás társadalmilag erősen kívánatos magatartásmód.

Dr. Ranschburg Jenő: Pszichológiai rendellenességek gyermekkorban

A tanulás zavarai: A percepció zavarai. Motoros működési zavarok – hiperaktivitás. A kognitív funkciók zavarai. A beszéd és a kommunikáció zavarai: dadogás, elektív mutizmus.

6 éves kor – változás – „én” központúság megszűnik. Örömelv helyett realitáselv. Ösztönénből az ego. A gyermek a realitáshoz igazítja szükségleteit, vágyait. 6-10 éves kor latencia-periódus, ego-funkciók: percepció, figyelem, emlékezet, gondolkodás fejlődése – a tanulás.

Tanulási zavar: ép értelem, érzékszerv – kulturális, gazdaságilag hátrányos helyzetű gyermek, egy vagy több tanulási képesség hibás működése miatt nem tud megfelelni 1 vagy több tárgyból a minimumkövetelményeknek.

- magatartási zavarok

- figyelemdeficit.

Percepció zavarai:

diszlexia: olvasás-írás elsajátításának zavara.

- Vizuális szféra: betűcserék, vizuális zónás nehézsége, vizuális figura – háttér probléma.

- Auditív szféra: hallási diszkrimináció zavara. Hallási figura – háttér probléma.

Fontos: az iskola előtti felismerése, fejlesztése.

Motoros működési zavarok: hiperaktivitás – a leglátványosabb, legtöbbet vizsgált probléma – döntő súllyal a fiúkat érinti. 5-6 éves kortól diagnosztizálható. Legalább 2 tünetnek lennie kell: megállás nélkül futkározik, a helyiség bútorait mászókának használja, képtelen egy helyben ülni, még ültében is mozog, alvás közben is mozog, mindig úton van, mintha fel lenne húzva.

A figyelem zavarának tünetei: gyakran nem tudja befejezni, amit elkezdett, nem figyel oda, figyelme könnyen elterelődik, képtelen koncentrálni, játszása nem tartós (legalább 3 tünet).

A hiperaktivitás az iskolában válik feltűnővé, a verbális viselkedésben is megnyilvánulhat.

Két típusa: - szituatív (helyhez kötött): enyhébb tünetek, csak meghatározott helyzetben,

- valódi (tulajdonságból adódó).

A kognitív funkciók zavarai:

Kognitív stílus: reflektív: impulzív. Tanulási zavarhoz vezethet. A környezeti ingerek felfogása és lereagálásuk.

Reflektív: lassú, óvatos reagálás feladathelyzetben.

Tanulási zavar: emlékezés zavara – a tárolás mélységétől függ. Gyenge emlékezeti teljesítmény.

A konkrét feladati szinten jobbak, mint az absztrakt gondolkodásban.

A környezet meg nem értése miatt – kóros szocializációs folyamat – perifériára sodródás. A megoldás: a korai felismerés, korai szűrés.

A beszéd és kommunikáció zavarai:

Első szakasz: 1-2 éves kor: de 3 évig jó. Lányok előbb kezdenek beszélni. Ha a beszéd 3 éves korig nem indul el, baj van!

A beszédfejlődés zavarainak 3 típusa:

- amikor nem indul meg a beszéd 3-4 éves korban,

- kortársaihoz képest jóval alacsonyabb szintű, agyi károsodás, halláskárosodás, enyhe-középsúlyos értelmi fogyatékos, tanulási zavarral küzdők.

- szerzett beszédzavar: normál fejlődés után hirtelen leáll – baleset, súlyos személyiségzavar.

Óvodáskor: elmosódott, rosszul artikulált beszéd, hibás hangképzés (bébinyelv, gügyög a szülő). Logopédus segíthet.

Dadogás: a beszéd folyamatossága sérül – több a férfi (4-szer)

- tónusos dadogás – szótagismétlés

A gyermek durva bántalmazása – abuzus.

Kettős színjáték – amikor a szülők kifelé idilli képet mutatnak, de súlyosan bántalmazzák gyermeküket.

Kockázati tényezők: stressz. munkanélküliség stb. Patológiás karakterű szülő, deviáns szülő.

Oka: a szülő-gyerek rossz, hibás kapcsolata.

Bántalmazott gyerekek: agresszivitás, hiperaktivitás, erőszakos elemek. A gyermek passzívvá, visszahúzódóvá válik.

TANÍTÁSI-TANULÁSI FOLYAMAT

Az oktatás funkciói: motiválás, aktivizálás, megerősítés

A motiváció olyan tevékenységre késztető belső feszültség, amely külső, elsősorban a nevelés során kapott, motiváló hatásokra alakult ki.

A tanulásszervezés (differenciálás) a tanító olyan tevékenysége, amely során az óratervben meghatározott célok, azaz a megoldásra váró tanulási feladatok érdekében megteremti a tanulás feltételeit, meghatározza a munkaformákat, valamint ezeket koordinálja időre, a tanulási módszerekre és a taneszközökre való tekintettel. Az időbeni tagolódás szerint megkülönböztetünk óra eleji, végi és közbeni szervezést.

A differenciálás a tanulás megszervezésének az a módja, amely lehetővé teszi, hogy a pedagógus a tanulók közötti egyéni különbségek figyelembevételével határozza meg a tanulás tempóját és módszereit. A differenciált tanítás akkor fejlesztő, ha kizárja a tanulók merev csoportokba sorolását.

AZ ISKOLAI OKTATÓMUNKA TERVEZÉSE

A tervezési tevékenység sajátosságai:

Az oktatásnak, mint pedagógiai folyamatnak a tervezése. A tervezés tudatos, rendszeres, alapos ismereteket és alkalmazási képességeket igénylő feladat.

A tanterv típusai, funkciói, történeti fejlődése:

A tanterv pedagógiai dokumentum, az iskolai tanítást-tanulást meghatározó értékrendet, cél- és követelményrendszert és műveltségi tartalmakat írja elő.

A tanterv oktatáspolitikai eszköz és közvetítő eszköz a kultúra és az iskola között.

Ballér Endre 4 fajtáját különbözteti meg: 1.) deklarált tanterv, 2.) értelmezett tanterv, 3.) meg-valósított tanterv, 4.) rejtett tanterv.

A NAT:

Hazánkban az 1998/99-es tanévtől került bevezetésre.

A NAT funkciói:

Elsődleges funkciója, hogy meghatározza a minden tanulóra érvényes kötelező alapműveltséget, s ezáltal biztosítsa a 6-16. életévig tartó kötelező oktatás viszonylagos egységét.

Tartalmazza azokat az össztársadalmi elvárásokat, amelyeket a tantervek kialakításakor figyelembe kell venni, s ezáltal az intézményi és egyéni tervezés kiindulópontját képezi. Szabályozás szempontjából ide tartoznak a tankönyvek és a taneszközök is, melyek az alaptantervre épülve készülnek.

A NAT műfaja:

A NAT nem tanterv, hanem tantervi alap, amelyre helyi tantervek és más pedagógiai tervek épülnek. A NAT az oktatás tartalmát 10 műveltségi területen határozza meg: Anyanyelv és irodalom, Élő idegen nyelv, Matematika, Ember és társadalom, Ember és természet, Földünk és környezetünk, Művészetek, Informatika, Életvitel és gyakorlati ismeretek, Testnevelés és sport.

Az iskolának meg kell határozniuk a kötelező óraszámokat is.

A NAT cél- és követelményrendszere:

Tartalmazza a közmegegyezésre számító, alapvető értékekre vonatkozó célkitűzéseket, demokrácia, európaiság, humanizmus értékeit.

Az egyes műveltségi területek követelményrendszere két szinten fogalmazódik meg: 1. 6. és 10. év végére elérendő és a 4., 6., 8., 10. év végére elérendő követelményrendszer.

A NAT műveltségtartalma:

A NAT műveltségterületeinek arányából arra következtethetünk, hogy célja elsősorban az általános műveltséget tükröző közismereti tárgyak elsajátítása. Fontos szerepe van az „emberre” vonatkozó ismereteknek.

A NAT struktúrája:

A NAT a kötelező oktatás 10 éves folyamatára készült. Két pedagógiai ciklusra oszlik, az 1-6. és a 7-10. évfolyamokra. Az első elemi szakasz az alapvető készségek kialakítását tartja szem előtt, ezáltal meghosszabbítva az általános iskola alsó tagozatát.

Pedagógiai program – helyi tanterve:

A nemzeti alaptanterv keretjellegéből és szabályozási mechanizmusából következik, hogy az egyes oktatási intézmények önmaguk készíthetik el saját pedagógiai programjukat. Az iskola tanítói és tanárai közösen határoznak az intézmény pedagógiai célrendszeréről.

A helyi tanterv készítésének szempontjai és metodikája:

A tantestületek által elfogadott pedagógiai programokat és helyi tanterveket a szülői véleményeztetés után szakértői értékelések alapján az iskolafenntartók hagyják jóvá.

A pedagógusok egyéni tervei. Tanmenet, tematikus terv-óravázlat, óraelemzés:

A pedagógusok egyéni tervei elsősorban a saját szaktárgyuk oktatására vonatkozó célokat és feladatokat tartalmazzák. Egy tantárgy oktatásának folyamata kisebb egységekre bontható, három fázist különíthetünk el: a tanévet, egy téma feldolgozásának időtartamát és a tanítási órát. E 3 fázisnak megfelelő tervtípusok a tanmenet, a tematikus terv és az óravázlat.

Tanmenet: Adott tantárgy oktatásának adott évfolyam/osztály számára készült éves terve.

Tematikus terv: Kb. 4-8 óra (1-2 hét) anyagát foglalja egységbe, az erre való felkészülést biztosítja.

Óravázlat: Az óravázlat tartalmazza az adott tanítási óra konkrét, személyre szóló feladatait, tevékenységformáit, felhasználandó eszközeit, pontos időbeosztását.

A tanuló:

Napjainkban egyre inkább eltűnik a különbség a gyermeklét és a felnőttvilág között, egybeolvad a gyermekkor és a felnőttkor. A tömegkommunikáción keresztül emészthetetlen információkhoz jutnak, így túl gyorsan válnak a felnőttvilág részévé, koraérett gyerekeké. A tanítás során a tanárok szembesülnek azzal, hogy a gyerekek különböző személyiségek, egyéni viselkedésük, sajátos tanulási útjuk van. A két szélső pont e tekintetben: az egyéni különbségekhez igazítják az oktatást, hogy mindenki optimálisan fejlődhessen, illetve a tanulóktól várják, hogy alkalmazkodjanak a rendszerhez.

A tanár:

Hagyományosan normatív: a társadalom követelményeit szem előtt tartó, a kultúraátadás funkcióját hangsúlyozó nevelés híve.

Gyermekközpontú nevelés: az emberi természet sajátosságaira építő, szabadságra, önkibontakozásra alapozó, egyensúlyt kereső. A neveléshez kötődő nézete befolyásolja a tanárt abban, hogy miként tekint a gyermekre: befogadó, alkalmazkodó lény, aktív, önmagáért felelős egyén.

Lényeges kérdés az is, hogy mit helyez előtérbe: a gyerekek vezetését, irányítását, vagy a gyermekek önkibontakozását.

A tanárok oktatással kapcsolatos nézetei:

Nyílt oktatás: A gyerekek manipulált statiszták.

Zárt oktatás: A diákok kezdeményező partnerekként jelennek meg.

Az eltérő igények más-más diákképet sugallnak, megjelenik a szorgalmas vagy a jól teljesítő vagy az alkalmazkodó vagy a kreatív vagy az önmagát jól menedzselő diák képe.